A következő cikk a gyermek élete első évének meghatározó szerepéről szól: arról, hogyan alakul ki a kötődés, milyen jelentősége van a szülői ráhangolódásnak, és milyen finom folyamatok formálják a baba önszabályozását és érzelmi biztonságát már az első hónapoktól kezdve. Ez az időszak nemcsak a baba fejlődése szempontjából sorsdöntő, hanem a szülői identitás első, intenzív formálódása is.
Ha szeretnéd mélyebben megérteni ezeket a folyamatokat, olvasd el Ferenczi Beáta írását.
A kiszolgáltatottság időszaka és a korai kötődés szerepe
Az embergyerek születésekor tehetetlen, kiszolgáltatott, már túlélése is az anyja aktív támogatásától és védelmétől függ. A szülői szeretet jelenléte azonban nem tekinthető sem automatikusnak, sem feltétlenül adottnak.
Bár a babák többsége biztonságos környezetbe és szerető családba érkezik, de vannak újszülöttek, akiket elhagy az anyja, vagy nem várt babaként, titkolt terhesség eredményeként érzelmileg elutasít. A korai élményeknek és tapasztalatoknak szerepe van az anya és a baba közötti kötődés kialakulása, a baba fejlődésének biztosítása, és az élettani és érzelmi folyamatainak szabályozása szempontjából egyaránt.
Az anya és a magzat közötti kapcsolat a szülést követően a babáról való gondoskodás által épül tovább. A baba számára a saját élettani és érzelmi működéseinek a szabályozása központi feladattá válik. Ebben az anyja aktív segítségét igényli.
A mindennapi gondoskodás mint szabályozási folyamat
Olyan kérdések állnak ilyenkor a középpontban, hogy mikor, mit és hogyan eszik a babánk, mi kerül a pelenkába, mennyit és miért sír, hogyan lehet őt megnyugtatni, elaltatni.
Optimális esetben már a megszületést megelőzően van kapcsolat a babánkkal, amely megszületés után folytatódik, erősödik. Ekkor az anya és a baba között kölcsönös szabályozási folyamatok indulnak és fejlődnek, amelyek során képessé válunk a gyermekünk negatív állapotait egyensúlyba hozni, ezáltal a baba önszabályozási folyamatait kialakítani. Például amikor a baba éhes, és megetetjük, álmos és segítjük őt az elalvásban, túlingerlődik és csökkentjük az ingeráradatot, vagy épp foglalkozunk vele, amikor unatkozik.
Az anya ráhangolódásának jelentősége
A megszületéstől a baba akár fél éves koráig az etetés, az altatás és a megnyugtatás a szabályzás központi témája. Anyaként észleljük a babánk igényeit, szükségleteit – erre reagálva segítjük őt feszültségei oldásában. Minél pontosabban képes az anya érzékelni a gyerek szükségleteit, minél jobban értelmezi azokat, minél gyorsabban és megfelelőbben reagál rájuk, annál könnyebb a baba számára saját belső érzeteinek, érzéseinek azonosítása, és ezáltal a kontroll kialakítása ezek felett.
Amikor az illeszkedés nem sikerül
Amikor az anya és a baba illeszkedése nem megfelelő, az anya nem képes megfelelően ráhangolódni a baba érzéseire, szükségleteire. Ilyenkor a csecsemő nem tudja az anya reakcióit magára vonatkoztatni, vagy téves következtetésekhez jut, és nem tudja kontrollálni ezeket az érzéseket. Pl. a baba feszült, nyugtalan, és az anya a sírását éhségként értelmezi, és etetéssel próbálja megnyugtatni, akkor is, amikor a baba ezt elutasítja. Mindez az anya és a gyermek számára komoly nehézség, és nehezíti kettejük kapcsolatának alakulását. Anyaként a babánk nehéz megnyugtathatóságát, sírását, önszabályozási nehézségeit, pl. rosszul eszik, rosszul alszik, nehezen lesz szobatiszta, saját kudarcként vagy a gyerek direkt rosszaságaként élhetjük meg. Mindez további illeszkedési nehézségeket jelenthet, szélsőséges esetben a gyermek bántalmazásához vezethet.
Az első év mint beavató élmény a szülők számára
A gyermek életének első éve a folyamatos változásról, a változáshoz való alkalmazkodásról szól. Mindez nemcsak állandó készenlétet igényel tőlünk szülőktől, de teherbíró képességünk határainak kitágítását is. A babánk első hónapjai így válnak szülőségbe beavató élménnyé számunkra a nehézségek megélése és elbírása által.
