Egy kisbaba születése szinte új időszámítás kezdetét jelenti a legtöbb családban: a párból szülők lesznek, az egyedüli gyerekből nagytestvér válik, vagy épp több nagyobb testvér köszönti az új jövevényt (kisebb-nagyobb lelkesedéssel). Akárhány gyerek is van már a családban, az új családtag érkezése biztosan hoz magával változást: az addig bejáratott rendszerek, szokások felbolydulnak, új szerepekkel, örömökkel és feladatokkal találkozik a család minden tagja. Az új rendszer kialakulásához időre van szükség, és ebben az életszakasz-váltásban kiemelt időszak a gyermekágy.
A normatív krízis sajátosságai
De lépjünk eggyel hátrébb! Egy gyermek születésével új életciklusba lép a szülőpár és az egyén: hasonló változás, mikor egy kisgyerek óvodába, iskolába megy, egy fiatal elkezdi az egyetemet, belép az első munkahelyére vagy házasságot köt. Érdemes megjegyezni, hogy ezek a fejlődési lépések természetesen veszteséggel is járnak: egy hatévesnek el kell engednie az óvoda megszokott fészkét, vagy épp egy munkakezdő fiatalnak a könnyed egyetemi életet. Az ifjú pár esetében búcsút kell venni a kettőjük kizárólagos egységének élményétől. Ezeket a gyakran megterhelő, de mégis természetes változásokat a pszichológia normatív krízisnek nevezi. Ilyen időszakokban az előzőleg elsajátított megküzdési mintázataink már nem működnek, az újakat pedig még nem alakítottuk ki. Egy ilyen életciklusváltás a nehézségen kívül sok lehetőséget is rejt számunkra: személyiségünk érettebbé válik általa, megküzdési képességeink tárháza bővül.
Egy meghatározó élmény: a szülés
A gyermekágy hat hete során a testi regenerálódás mellett rengeteg változás formálódik az újdonsült szülőpár, édesanya lelkében egyaránt. Akár felemelő, vagy épp nehéz és traumatikus volt a szülés, az első időszak feladata ezt az élményt beilleszteni az anyai és családi élettörténetbe. Könnyebb a szülés feldolgozása, ha az édesanya kompetensnek érezte magát a szülés folyamata közben. Az esetleges kontrollvesztettség érzése, a történésekkel való tehetetlen sodródás megnehezítheti az szülésélmény feldolgozását. Bizonyos esetekben érdemes lehet pszichológushoz vagy perinatális szaktanácsadóhoz fordulni, akivel együtt át lehet beszélni a szülés eseményeit, az azzal kapcsolatos érzelmeket, megéléseket.
Rítusok, rituálék fontossága
A legtöbb kultúrában a nagy életciklus-határoknál a közösség rituálékkal, rítusokkal támogatta az egyént, vagy épp a frissen formálódó családot. A néprajz rengeteg magyar népszokást leír a gyermekágy időszakáról.
Ma is fennmaradt pár: gondoljunk csak a tejfakasztó összejövetel szokására, mely során a férfi baráti társasága találkozik a szülést követő napokban. Ekkor lehetősége van a friss édesapának megosztani az élményeit, és kapcsolódni a már hasonló élethelyzetben lévő édesapákkal, ezzel is segítve az apai szerep és identitás megszilárdulását. A magyar néphagyomány szerint a méhlepény megszületése után a fehérbe öltöztetett édesanyát átkísérték a “Boldogasszony ágyába”, ahol a kisbaba és az anya megszakítás nélkül együtt voltak, ezzel is segítve az összeszokást. Ebből a hagyománykörből maradt ránk a komatál szokása, mely egyre több közösségben kezd újra feléledni.
Érdemes lehet a számunkra fontos kisebb-nagyobb rituálék beemelése a gyermekágyas mindennapokba, melyek a babánkkal, illetve párunkkal való kapcsolatot erősítik. Lehetünk nyugodtan kreatívak: előfordulhat, hogy a komatál nem része a mi szokásainknak, de ettől még megtalálhatjuk a saját, hozzánk illő rítusainkat. Egy pénteki pizzarendelés, vagy egy fektetés utáni filmnézés (akár több részletben, a baba ébredéseihez igazodva) is lehet olyan meghitt, rendszeresen ismétlődő pillanat, ami erősíti az összetartozás érzését.
Tudj meg még többet a gyermekágy lelki oldaláról!
Cikksorozatunk következő részében a szülői stílus megtalálásáról és a kisbabára való ráhangolódásról lesz szó.
