Talán többeknek ismerős a helyzet, amikor egy kisbabát egy másik gyerekhez hasonlítanak a fejlődésében, személyiségében. De az is előfordul, hogy bennünk merül fel az összehasonlítás, vagy épp hasonló gondolatok, kétségek. Lehet, hogy egy másik baba nagyon nyugodt alvó, míg a mi babánk többet ébred, és talán lassabban nyugszik meg. Vagy épp a mozgásfejlődésében tart máshol: „Az én babám még csak most kezdett el mászni, míg a hasonló korú baba a környezetemben már felállt és megtette az első lépéseit.” Az összehasonítás során kétségek is megjelenhetnek bennünk: nem fejlődik elég gyorsan a kisbabánk, vagy mi rontottunk el valamit? Ezek a gondolatok elbizonytalaníthatnak és elvonhatják a figyelmünket a saját kisbabánkról, az ő egyedi személyiségéről és fejlődéséről. Ezért jöjjön három tipp, ami segíthet ezeken a kérdéseken felülemelkedni!
Minden gyerek egyedi!
Biztosan láttunk már gyümölcsökkel teli fát, ahol az ágak szinte meghajolnak a sok érett gyümölcs alatt. Egy ilyen fán is van gyümölcs, mely az idény elején érik, míg vannak lassabban érőek, melyek akár pár héttel az első gyümölcsök után válnak le könnyedén az ágról. A jó kertész bízik a fában és a természetben, miközben védi a fát, hogy minél jobb körülmények között érlelhesse a gyümölcseit.
A kisbabák, gyerekek is különböző, egyedi módon, ütemben fejlődnek. Érdemes tudnunk, hogy az egyes fejlődési mérföldköveket (pl. ülés, mászás, járás) milyen időszakban, melyik időtartományban érik el a kisbabák. Ezek az időablakok elég tágak, legtöbbször több hónapot ölelnek fel: ha ennek tudatában figyeljük babánk fejlődését, akkor nyugodtabban láthatjuk, hogy még van ideje egy-egy új képességet megtanulni.
Összehasonlítás helyett: mi működik nálunk?
Minden gyerek megismételhetetlen személyiség, és minden szülő-gyerek kapcsolat egyedi, melyben a saját történetünket írjuk együtt, akár egy képzeletbeli könyvet. Ami az egyik családnak beválik és könnyedén működik, az lehet, hogy számunkra nem lenne jó megoldás. Ezért nyugodtan inspirálódjunk szülőtársaink ötleteiből, megéléséből, sikereiből, majd utána szabadon építsük be azt, ami számunkra is működik.
Az elég jó szülőség ajándéka
Az anyák közötti összehasonlítás mögött gyakran a bizonytalanság áll. Nem tudunk felkészülni az összes váratlan helyzetre, vannak előre nem látható és tervezhető kihívások, melyek próbára tehetnek bennünket. Ezért teljesen természetes, hogy időnként elbizonytalanodunk és megkérdőjelezzük magunkat. Mindannyian szeretnénk a legjobbak lenni ebben a szerepünkben: talán nem is csak elég jó anyák, hanem tökéletesek. Érdemes lehet az ’elég jó’ szülőséget és a tökéletlenség elfogadását is megélni a mindennapjainkban. Van, hogy elrontunk valamit vagy épp a babánk tér el a tökéletes elképzelt képtől.
Sokan használnak megerősítő mondatokat a szülésre készülve és a vajúdás alatt, hasonló megerősítő mondatok segíthetnek a gyereknevelés többi szakaszában is.
Lássunk pár példát ezekre:
- Fontosabb, hogy jelen legyek, minthogy mindent tökéletesen csináljak.
- Nem kontrollálhatom a történéseket, de a reakcióimat igen.
- Én vagyok a gyerekem legjobb anyja/apja.
- Ez is egy időszak, el fog múlni.
- Elég jó vagyok a gyermekem számára.
- Kérhetek segítséget.
- Belégzéssel beszívom a reményt, kilégzéssel elengedem a frusztációt. (Az érzések helyére bármilyen érzést be lehet írni, amire éppen szükségünk van.)
- Kihívásokban növekedünk: én is és a gyerekem is.
- Kitartó vagyok és élettel teli.
- Nem tökéletességre, hanem növekedésre törekszem.
Minden baba más és más, különböző ütemben fejlődnek, mások az erősségeik és a személyiségük. Szülőként pedig rengeteg dologról kell útközben döntést hoznunk: talán máshogy csináljuk, másképp nevelünk, ám a különbözőségeken át is tudjuk támogatni egymást.
Ha szeretnél többet megtudni az első év mozgásfejlődéséről, csekkold le a kurzusunkat: https://momzee.hu/kurzusaink/az-elso-ev-fejlodese/
by